Míg a John Pubról inkább az jutott eszembe, hogy nem emlékszem rá hogy milyen volt, addig tényleg akartam már valami különlegeset enni. Előre féltem a húsvéti "ételnek" nevezett alkotásoktól, a szétsózott sokszor ipari hulladékra emlékeztető sonkáktól, a puhos retkektől, a filléres tojásoktól. Úgy döntöttem, hogy előre menekülök így április első hetére befoglaltam egy komolyabb helyre, az Oxyn étterembe.

A helyet csak ajánlani tudom mindenkinek. Ez is a Belvárosban van, a Vörösmarthy téren. Innen is gratulálok a Steiner Palinak, nagyon menő hely a Belváros.Tényleg csak akkor megyek vissza a kerületbe, Pesterzsébetre, ha muszáj. Úgy hogy irodám van a fővárosnál és ingyenes parkolóhelyem, tényleg nincs okom kijárni a panelprolikhoz.

Szóval az Oxyn étterem komoly hely, nem eshet be oda csak úgy az ember. Szerencsétlen havanna-lakótelepiek, ha tudnák, hogy hova járok enni, betörnék a pesterzsébeti városháza ablakát. Ahhoz, hogy itt ehessen az ember,előzetesen be kell jelenkezni. A titkárnőm szerint is jónak tűnt a hely, meg a nemzetközi hírnév is sokat nyomott a latba, így jeleztem érkezésem.

Az étteremben jellemzően a magyar konyhát gondolják újra, pont ugyanúgy, ahogy én a költségelszámolást. Ez az újító szemlélet nekem nagyon bejött, nem is vesztegetném a szót az ételek minősítésére, beszéljenek a számok. Az étteremben sikerült kicsit több, mint 19 ezer forintot elköltenem. Megérte az utolsó fillérig. Nem is akartam a számlázással bajlódni, ki az a külvárosi, aki 19 ezer forintról számlát kér. Kellemetlen lenne egy ilyen igényes helyen papírozni, mint valami filléres vállalkozónak.

Ha beleszámolom azt az isteni előételt, akkor 4 fogást fogyasztottam, összesen 6-nál járok.

Csóközön, Atichef!