Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megunom. Amikor megválasztottak, hónapokig komolyan gondoltam, hogy mindig a kerületben fogok étterembe járni, meg ide hívom a vendégeimet. A fene se gondolta volna, hogy ilyen hamar ráunok az egészre.

Mondhattok nekem bármit, de egy idő után annyira belterjes volt az egész. Ugyanazok a pincérek, ugyanazok az arcok, a hülye szavazókról nem is beszélve. Ha valakit kidobtak a titkárnőim, tuti hogy megtalált valamelyik kerületi étteremben. Mit nem lehet megérteni, hogy én sem a hivatalos ügyeimért járok étterembe, hanem enni. Jöttek jópofizni, meg a problémáikkal, miközben ott szemeztek az aznapi ebédemmel. Nagyon nem volt az ínyemre ez az egész. Én nem vagyok az a falusi bunkó-furkó, aki tivornyázik a talpnyalókkal, meg pálinkát vedel. Engem hagyjanak ezekkel, nyugodtan akarok enni a régi üzlettársakkal, meg az új "barátaimmal".

Akkor kezdtem besokalni, amikor a kerületiek már kezdtek kinézni az éttermekből. Az én bűnöm Matolcsy, meg Lázár? A kaját is nagyon untam már, addigra már végigpotyáztam az összes ételsort az önkormányzati számlára a kerületi éttermekben. Nem mondom, nem rossz a Kakas, meg a Tündérkert, de ha rendesen bele akarsz kóstólni az életbe, akkor marad a Belváros. Komolyabb emberek is járnak oda, lakótelepi arcokat nem látsz ilyen helyen.

Szóval a helyek is unalmassá váltak, a hangulat sem volt az igazi, többre vágytam. Húztam egy vonalat.

Csóközön, Atichef!